Rövid intermezzó Aszófőről.

Nem csak Döröskét szoktuk bomlasztani ám, anno a múlt homályában jártunk szórakozni Aszófőre is. A helyiek legnagyobb örömére azóta már falvat váltottunk, de ott is megestek mókázások. Ott lobbant vissza a benzineskanna Fehér kezében, mivel a liszt már nem égett neki elég intenzíven, szóval talált helyette más égetnivalót. Ott szakította le egy meg nem nevezett hölgyemény a konyhaszekrényt légylecsapás közben, aminek mindenki örült, főleg a házigazda nagymamája (nem rá esett rá legalább...). Ott történt életünk első amerikai focizása is, de sajnos páncél nélkül, éjjel, sárban egy KÉTLITERES VIZESPALACKKAL. Szóval elfogadható egy hely volt na.

Természetesen nyáron meleg van, az ember kitikkad, ezért inni kell. Ha már kötelező a dolog, nem lehet megúszni, André is így gondolta, meg is lett az eredménye. Nagyjából éjfél körül kiabált át a szomszéd - meglepő módon nem amiatt mert hangosak vagyunk, - hanem mert egy srácot talált az utcán aki veszettül nem tudta hol van és kétségbe volt esve. Nyilván nem ismerhettük (mi kultúremberek voltunk akkoriban), de azért kimentünk megnézni és kacagni rajta. André volt az, aki elmondása szerint azért kezdett pánikolni, mert sétált hazafelé a két sávos úton, lépett egyet, bal oldalon fal. Oké, nem pánik legalább támaszkodni lehet. De a következő lépésnél jobb oldalon is fal volt, ez alaposan meg is izzasztotta az agytekervényeit. Rövidesen arra a konklúzióra jutott hogy valami nem klappol, az út mellett nem lehetnek ilyen közel a kőkerítések, emiatt el is bizonytalanodott rendesen, és miközben hangot adott a bánatának, felfigyelt rá a szomszéd.

Ezután kihúztuk az árokból.

P.S.: Ja és ott él az Aszófői rémbogár is nyilván, aki ő, és szeret bemászni az emberek táskájába, és hazautazni velük Pestre:

Tanuljunk élni Bajával I.

Baja haverunktól sok mindent tanulhat a (gyanútlan) ember, hiszen kalandos élete során már mindent megtapasztalt amit meg lehetett, emiatt bölcs mint egy bagoly. Éleslátó mint egy sólyom. Precíz mint egy Gorilla, és legalább olyan büdös is (csak hogy érezd a törődést). Mivel az élet rövid, ezért jótanácsait most meg is osztom itten a néppel. Kezdjük az elsővel:

Autóvezetési tanácsok főleg buli előtt. (Történet következik)

Történt egyszer a feledés jótékony ködével cakkozott múltban, hogy Dél-Balatonon nyaraltunk egy nem megnevezett faluban Balatonboglár és Balatonfenyves között, ami Fonyód. Poharazgattuk a szarvasos gyógyüditőt rendesen, hiszen egészségesen élni fontos része a mai társadalomnak. Nagyon meg is örültünk szervezetünk pozitív irányba történő befolyásolásának hatásától (ez komplikáltan jött ki, nembaj). Emiatt felvetődött, mi lenne ha lemennénk a diszkóba ritmusra rángatni a végtagjainkat az elefánthoz hasonló tánctudásunkkal. Persze a Jágermeistertől hasonlóan jó ötletei támadnak az embernek (ha még nem lenne világos), így be is pattantunk az autóba.

- Itt szakítanám meg a történet fonalát nevelési célzattal, ittasan ne üljetek volán mögé srácok -

Mivel hatan voltunk a nyaralóban és senki sem akart egyedül otthon maradni, így az autó tele is lett. Aztán bemászott a +1 illető még hátra, a biztonság és a kényelem kedvéért. El is indultunk. Nos akkor lássuk Baja jótanácsait vezetés mellé:

1, A táblákon a szám azt a minimum sebességet jelzi, amivel haladni illik. Ez alatt ugyanis bedugulnak az utak. - szóval téptünk százzal, majd fordítok.

2, zenét bömböltetni elfogadott része az utazásnak, főleg ha bal öklünkkel ritmusra döngetjük az autó tetőszerkezetét. Persze ha CD-t kell cserélni azt jobb kezünkkel megtehetjük, majd az anyósülésen ülő egyén kormányhoz vetődve megakadályozza a balesetet.

3, Az egyenes felezővonal mellett egyenesen kell menni az autóval. A cakkozottnál nyilván cakkozottan kell menni amitől a satukész négy ember a hátsó ülésen bizonyosan csak kellemesebb lelkiállapotba kerül, nem totálhányingerbe.

4, Körforgalom? Az mi? Az út egyenes nem?

A tanulság számunkra a következő reggelen (a másnaposság mellett) a híradó volt, amiben beszámoltak öt halottról és egy hatodik ittas emberről, aki vezette az autót ami fának ütközött keményen. Ő elszaladt a tetthelyről, a többiek meg nem, mivel a hullamerevség gátolja a rohangálósdit. Amellett, hogy beleéltük magunkat, mi lenne most ha 1cm vastagon folynánk egy karosszériában, megtanultuk, nem szabad reggel korán kelni híreket nézni bebaszás után. Fontos hogy az ember kialudja magát.

Ja a diszkóba elértünk, amiben nem volt egy lélek sem, de attól még jót buliztunk hatan a parketten.

Szobára hívtak minket Andréval - kaland

Egy szép nyári reggelen Andréval elindultunk Telekfesztre. Erről a nyári fesztiválról annyit érdemes tudni, hogy (nyilván ótvarabb mint Döröske, mivel az egyszerűen császár) Szigetújfalu "partjain" egy tök üres telken tartják kedves hölgyismerőseink a pusztába'. Na jó van medence meg sör.

Szóval ezen a szép nyári reggelen a Lágymányosi Tescoban jól be is vásároltunk ketten, és vártuk a csajokat a megbeszélt hévhez mivel nem tudtuk merre kell menni. Utólag kiderült hogy ők már előre mentek cirka két hévvel ezelőtt, így hiába várunk. Fel is pattantunk a HÉV-re ami remek járat volt, ugyanis közbülső végállomásként úgy döntött, Tökölnél tovább minket nem szállít. Ezzel sem lett volna gond, tekintve elméletben ott vártak a hölgyek. Gyakorlatban nem, mivel az ő zöldkukacuk nem állt meg ott. Nem baj, majd megvárnak minket Szigetszentmártonban vagy hol, nem para. Vettünk is egy-egy sört a cibában, elkortyolgattuk a következő járatig.

Nagyjából a sör felénél egy idősödő úriember / bácsi megérdeklődte tőlünk mennyi az idő. Ezek után szóba is elegyedtünk vele, ő is felpakolódott a hévre, és mint kiderült később, ő is Szigetújfaluba ment. Természetesen a szentmártoni/miklósi/tudjahalál megállóban megint nem volt senki, mivel a csajok bementek stoppal a faluba, busz meg már nem járt, elindultunk gyalog a bácsival, aki hallotta ahogy a telefonban szentségelek. Nem baj, felajánlotta hogy elkísér minket a sportpályáig ami a következő találkahely lett volna elméletben, mentünk utána. Cirka 45 perces gyalogút alatt végighallgattuk, milyen izgalmas volt határjelző cölöpöket verni a Fertő tóba, amit aztán jól kivitt a téli jegesedés, és tavasszal újrakezdték (szoci rendszer, na igen, legalább volt meló). Természetesen, nem bagy meglepetésünkre a buszmegállóban sem volt senki. Ezt konstatálva a bácsi ennyit nyilatkozott:

- Fiúk, ha a csajok ennyire nem akarnak kijönni értetek sehová, esetleg nálam is eltölthetitek az éjszakát ;) (insert vénkujon hanglejtés here)

Megszeppenve nemet mondtunk az ajánlatra és inkább vártunk még 30 percet. Ekkorra előkerültek a többiek.

Ebből a tanulság az lenne hogy a nőkben nem lehet megbízni, ha időpontokról van szó, de inkább nem írom ide mert hímsoviniszta trógernek lennék titulálva.

DöröskeHimnuszok rovat, első:

Az első kultikus nóta, amit a falu néhanapján meghallgat nyáron:



Így igaz, a Puding a Fürgerókalábak igényes csapatától.

Autóverseny Döröskén

Mint már dokumentáltam, Döröskén sok furcsa és izgalmas eset történt (és remélhetőleg történni fog) a társasággal. Van ezek közt egy extrémebb, ami miatt konkrétan nem egyszer találkoztunk a szomszédokkal, és a fű is kiégett egy jó két méter átmérőjű körben az udvaron. (És Edömér megint eltűnt, sőt, Fehér is.)

Szóval.

Talán buli volt délután, közben azonban találtunk egy Family Guy DVD-t. Ennek eredményeképp a társaság nagy része illumináltan kacarászott a "házimozi rendszer" előtt, mert a Döröskei nyaralóban a sörön kívül más extrák is vannak, egyeseknek azonban vezethetnékje támadt. Tulajdonképpen Czipőnek, de mint a birkák, követte őt André, Fehér és Miki is. Be is foglalták a kertben álló autót öten (André barátnőjével) és egy literes Bacardi féle finomsággal. Ja és pechünkre az autó kulcsával is amivel Czipő perfektül be tudta pöccinteni a kocsit amikor eléggé ittas állapotba került.

Filmezés közben arra lettünk figyelmesek, hogy egyre nő a háttérzaj. Eleinte is gyanús volt, de akkor válik igazán kiváncsivá az ember, amikor már jó fél órája bőgetik kint egyesek a motort. Merthogy elkezdtek autókázni a kocsiban ülő arcok. Nyilván ittasan nem vezet az ember, de hangeffektusok kellenek a száguldás élvezetéhez, emiatt Czipő annyira üvöltette a motort, hogy a kipufogó alatt és körül kiégett a fű. Természetesen a kocsiban már se kép - se hang állapotok uralkodtak, így amikor Edömér kivette a kulcsot a helyéről, az a bent ülőknek fel sem tűnt. Nagyjából egy fél rész FG megnézése után azonban kicsapódott a bejárati ajtó, amit André követett a szobába.

- Czipő azt mondta hogy elvitted a kulcsot Edömér!

- De én nem is vittem el.

- Ja akkor jól van - hangzott el a felettébb józan válasz, mialatt André ki is sétált visszaülni az autóba. Persze negyed óra múlva! leesett nekik hogy még mindig nincs kulcs, de eddigre eldugtuk. Emiatt André lebontotta a fiókos szekrényt és Edömér eltűnt - előkerült az Éjszakai mentőcsapat menteni. Meglepő módon megint megtaláltuk a teraszon nyaraló randomarcokat, akik megint nem látták a random körszakállas illetőt, azonban láttak egy "mexikói vendégmunkás kinézetű arcot". Ekkor konstatáltuk, hogy Fehér is eltűnt mivel pont ilyen arcberendezéssel rendelkezik. De őt kihúztuk egy bokorból később.

Mi ebből a tanulság?
Ha páran elvisznek egy üveg rumot, te azt már nem látod, úgyhogy igyekezz előtte inni belőle.

Szilveszteri szappanopera kaland

Mutassunk be más arcokat is rovatom következik, a mai gyöngyszemünk André lesz.

2009-ben felvidéki Mackó haverunk kitalálta, töltsük náluk a Szilvesztert Gymesen egy szőlőstelken. Világot látni mindig nagy öröm, emiatt a társaság kapott az alkalmon, és a 30 - 31-ét fennt is töltöttük nála. Innen is jó sok mindent lehetne mesélni, kezdve azzal, hogy a 30-a éjszaka picit szétesős volt, mivel vettünk sört megint, srácok találtak Emos pónilovat, Kapornak a maga 2 méterével sikerült rácsos kiságyba belealudni, -10 fokos volt az ágynemű a fűtetlen emeleten, szóval jobban jártál takaró nélkül, emiatt kénytelenek voltunk használni a folyékony kabátot, így páran leittasodtak, és a 31-ét a Discovery channel előtt töltöttük végignézve a mocsári favágók első évadát hat órán keresztül másnaposan.

emopóni 2009

De nem is ez a lényeg, hanem a 31. Ugyanis 31-én megjelent Atesz haverunk és valami akkori randomnője (nevezzük mostantól például igen kreatívan és nulla energia befektetéssel randomnőnek mert f@szom sem emlékszik arra hogy hívják) a kecóban. Czipő szeme azonnal felcsillant a hölgyet meglátván, így amikor Atesz kiment dohányozni, Czipő meg is vizsgálta randomnő torokmanduláit. 10-15 perc elteltével a srác visszajött így Czipő románcát a következő cigiszünetig el kellett naponli, randomnő nyilván Ateszt nyalta addig is. Nem szabad ám kiesni a gyakorlatból. Mindezek alatt André haverunk ráérősen vedelte a töményet. Andrénak van egy érdekes tulajdonsága ha iszik, szépen lassan átcsúszik kedvenc akcióhősébe, McClane hadnagyba. Nem csodálkoztunk ott sem, hogy magára vette az ajándékba kapott összemocskolt atlétát, és a Czipő+randomcsaj kombinációt meglátva, éles "Heeeee? Ezek meg miccsinááának?" harci kiáltással hozzájuk baszott egy üveg ásványvizet. (Mellesleg mellément és mást talált el nyilván.) Czipő és Atesz közben váltogatták egymást a hölgyön jó 2 órán keresztül, de természetesen sok ivászat után észrevették hamar, hogy nem ők az egyetlen udvarlói randomcsajnak. Ezt megbeszélni ki is vonultak a hóra (szó szerint).

Haverok nyilván és ittasak is voltak, emiatt a bunyó addig tartott, hogy Czipő földre vitte Ateszt, ráült és elkezdte magyarázni, ő nem üti meg mert a haverja. Atesz feküdt. André viszont nem, mindezt látván odament, és lebaszott egyet - egyet a két szerencsétlennek:

"Ha ti nem kezditek el majd én segítek" felkiáltással. McClane tábornok kemény arc. A csajt azóta nem láttam amúgy, más balhé nem történt, a tanulság pedig mert kell:
Az emo pónit ha whiskeyvel itatod a tenyeredből, nagy eséllyel megharapja azt. (true story)

Az élmény megfizethetetlen

Ezúttal egy nem - a - társaságunk - tette történet következik, tegnap meséltem, gondoltam akkor már kőbe is vésem rögtön. A következő anekdotát Mátyás haverom mesélte, aki egy ötvösként dolgozó haverjától hallotta (tudom, ismerős ismerősétől jön, velem is megtörtént, nyilván kamu, el sem olvasom, hazudsz kutya!, stb.). A srác egy ékszerüzletben dolgozott / betanult, ő is állt elöl a pultban, amíg a főnöke hátul vadul alkotta a megrendelésre készülő remekműveket.
Történt egy nap, hogy egy (meg kéne ezt valahogy fogalmazni úgy, hogy a médiahatóság ne jöjjön tíz perc múlva agyonütni ólmosbottal) kisebbségi etnikumhoz tartozó úriember (meglett fogalmazva) besétált az üzlet ajtaján. Ő bizony egyedi megrendelést szeretne feladni. Tessék, persze, jöjjön beljebb - replikázott ötvöshaver, - mit szeretne elkészíttetni?

- "Szeretnék egy jó nagy aranyláncot, de tényleg vastagot, ékes láncszemekből, egy medállal. A medálon Szűz Máriát szeretném a feszületen." (Ez komoly, de nem ez a csattanó eddig)

Ötvösarc kissé értetlenül nézett, összeadott kettőt meg kettőt fejben, gondolta hátramegy a főnökhöz, és összedugják a fejüket. Hamar rájöttek hogy egy masszív aranyláncon sokat lehet keresni, bevállalható a megrendelés. A srác ezt közölte a vendéggel, aki erre közelebb hajolt a sráchoz, és bizalmasan az alábbi mondatot prezentálta:

- "Jól van, de az aljába bele lehetne gravírozni, hogy Lacoste?"

Drámai csend, bezony. Lacoste.

Aki számára nem lenne tiszta, a Lacoste ez a retardáltkrokodilos golfpóló divatmárka. És amúgy legyen tájékozottabb te nyomorult proli.

Ötvösarc és a főnök hamar megbeszélte egymással, hogy akkora árat mondanak a vendégnek amit az majd nem akar kifizetni. Így is történt.
Mi ebből a tanulság?
A haver haverja mesélte storyknak is lehetnek jó csattanói.